Örökség a jövőnek: utódokat kap a Székely-kert eperfája
A Székely-kertben álló öreg eperfa Szada egyik különleges látványossága, amely nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem botanikai szempontból is rendkívül jelentős. A fa ugyanis egy idős Morus nigra példány, vagyis valódi fekete eperfa – olyan faj, amelyből napjainkban Magyarországon mindössze 8–10 idős példány ismert. Ezek főként a Balaton-felvidék néhány településén és Budán találhatók.
Bár sok helyen fekete termésű eperfákat látni, ezek többsége valójában Morus alba, azaz fehér eperfa – ugyanaz a faj, amely a fehér vagy rózsaszín termésű változatokat is adja. A valódi fekete eperfa tehát ritka és különleges növény hazánkban.
A Morus nigra ősi kultúrnövény, amelynek eredeti hazája Irán és Közép-Ázsia területe. Magyarországon már a 15. századtól termesztették, elsősorban értékes, aromás, enyhén savanykás gyümölcse miatt. A termés festékanyagát egykor borok színezésére is használták.
A szadai eperfa pontos kora nem ismert, de bizonyos, hogy már Székely Bertalan idejében is a kertben állt. Hosszú életének egyik titka az lehetett, hogy a körülötte álló házfalak, a domboldal napos kitettsége védelmet nyújtottak a szél és a fagy ellen.
A fa egészségének megőrzése ma közös ügy: gondozása nagy odafigyelést és fokozott védelmet igényel. 2025 áprilisában átfogó faápolási munkálatokat végeztek az eperfán. A szakértő kezeknek köszönhetően a fa az elmúlt évben sok új hajtást hozott, és bőséges terméssel hálálta meg a gondoskodást.
Az idős fa ugyanakkor arra ösztönzi a helyieket, hogy a jövőre is gondoljanak: miként lehetne ezt a különleges élő örökséget az utókor számára is megőrizni. Az idei évben két örömteli esemény is reményt ad erre.
A közelmúltban Szadára látogattak a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Gyümölcstermő növények osztályának munkatársai. A szakemberek a fáról dugványokat gyűjtöttek abból a célból, hogy azokat meggyökereztetve új növényeket neveljenek. A nyugalmi állapotban levágott, 1–2 éves fás hajtásokból olyan utódok fejlődhetnek, amelyek genetikai állománya teljesen megegyezik az anyafáéval, így minden tulajdonságuk azonos lesz vele.
A település reménykedve várja a Génmegőrzési Központ visszajelzését a szaporítás sikerességéről, hiszen ígéret született arra, hogy a sikeresen nevelt utódnövények közül több Szadán találhat majd új otthonra.
Kellemes meglepetésként az önkormányzatot megkereste Fazekas Barnabás, a Kistarcsán élő kertészmérnök is. Ő a szadai eperfa egyik hajtását fehér eperfára oltotta, majd az elkészült oltványt Szadának ajándékozta. A fiatal fa szintén a Székely-kertben kapott helyet, így a történelmi eperfa öröksége már most tovább él a településen.
A Székely-kert öreg eperfája így nemcsak múltunk különleges tanúja, hanem a jövő reménysége is: egy ritka növény, amelynek története és génállománya a következő generációk számára is fennmaradhat.
Pestiné Nagy Orsolya , a Szada Nova kertészeti részlegének vezetője
