Polgrmesteri Hivatal

Régi időkre emlékszel-e még, volt egyszer rég, volt egyszer rég...

Egy szép ballagási dal kezdődik így. Én ezt a dalt a szadai Székely Bertalan Általános Iskolában énekeltem 1990-ben. Szép 8 év emlékét őrzöm ezekről az időkről.

Kp Jsg Cikkhez

Sok kedves és meghatározó személyiségű tanítóm, tanárom volt. Azt ő példájukat követve jelentkeztem óvónőképzőbe Gödöllőre, majd azt elvégezve óvodapedagógus-tanító szakra Kecskemétre. A záró gyakorlatomat hol máshol is tölthettem volna, mint Szadán. 6 hetet töltöttem régi óvodámban azok között a mosolygós óvónénik között, akik engem nevelgettek, szeretgettek. Újabb 6 hetet pedig az iskolámban, ahol 8 évig koptattam a köveket. Azóta megújult ez az épület, de a benne tanítók szeretete, lelkesedése, gyerekközpontúsága, segítőkészsége a régi volt. 2 osztályban is hospitáltam. Egy kisebb létszámú osztályban Szarka Zsuzsanna keze alatt és egy nagy létszámú osztályban Dr. Dulai Sándorné, Éva néni keze alatt. A képet nézve (ebben az osztályteremben voltam én is 1-2. osztályos) beugranak a nevek: Molnár Dániel, Tóth Dávid, Nell Anett, Szarka Sára, Sándor Norbert, Végh Attila, Antal Édua, Tóth Dóra, Russzu Alexandra, Varga Bence, de van, akinél csak a keresztnév: Zoli, Dani, Attila, Dóra, Reni... Magam is csodálkozom, hogy ilyen sok gyerekre emlékszem! Nagyra nőttek már. Megtalálták az életben a helyüket Van, aki köztük a kereszttestvérem, van, aki a sógornőm lett azóta, van, aki dj-skedik...és sajnos van olyan is, aki nincs már köztünk. És a tanítójuk Éva néni, aki azóta megtanított hímezni, megtanított a hagyományőrzésre, annak szeretetére, akivel együtt énekelek, néptáncolok, kézműves foglalkozásokat vezetünk. A kép Éva néni osztályában készült 1998-ban farsangkor. Sugárzik róla a jókedv, mulatság, összetartás, barátság. Akkor még a szülők készítették el a gyermekek farsangi jelmezét és nem boltban vásárolt jelmezek voltak rajtuk. A mai napig is megvan az én ruhám is. Ez a Tanítóképző Főiskolám záró "tornabemutatójának" keselyű jelmeze, mert a Dzsungel könyvéből adtuk elő a keselyűk-táncát. Ebből a jelmezből szerte az országban van tehát még 25 darab. Ezzel most a régi csoporttársak is eszembe jutnak. Vajon ki maradt meg közülük tanító néninek-bácsinak, pedagógusnak?

Én igen! Itt a szadai iskolában kezdtem el dolgozni 1998-ban. Örömmel fogadtak azok a gyerekek, akik között a gyakorlatomat töltöttem és a vezetőség, kollégák is rögtön teljes jogú tantestületi tagként ismertek el. Rögtön első osztályt kaptam. Nagy kihívás volt kezdőként, de maximalista lévén és a szülői háttér, kollégák támogatásával simán vettünk minden akadályt. Nagyon jó kis osztályközösség alakult ki 4 év alatt: Galambos Gábor, Gróf Tímea, Juhos Csilla, Kiss László...Varga Tamás. Sokszor előveszem az emlékkönyvüket és elolvasom, hogy milyen szépeket írtak benne. 2 év napközizés után jött a másik osztályom 2004-2010-ig. Ez is meghatározó volt számomra, mert 6 évig taníthattam őket a nem szakrendszerű oktatás bevezetéseként. Az ő emlékkönyvük első oldalán ez olvasható: "Tanító nénink, kedves mostohánk, nádirigóként figyel mireánk. Kiröppent délben, visszavár majd este. Fiókái maradunk szeretettel: Ács Evelin, Ágotai Gergely, Balázs Ádám...Újvári Rebeka". 1 év napközi után gyermekáldást kaptunk, ami után visszatérve újabb jó kis osztályom lett, akik mai napig is meglátogatnak nyaranta. Őket 2 évig taníthattam csak (2014-2016), mert bevezették a kis felmenő rendszert az iskolában. Ez érzelmileg engem nem jól érintett, hogy 2 év után el kell válni a szeretett gyermekektől ezért átmentem a másik gyakorlati helyemre a szadai óvodába nevelgetni, tanítgatni a csemetéket. Naponta van számomra pedagógus nap, mert a gyermekek szeretete, mosolya, dicsérete felém, a szülők öröme, hálája nagy erőt ad a következő naphoz. Ezt éreztem a vírus idején is, amikor is "csak" digitális felületen lehettünk együtt a gyerekekkel. Küldték nekünk a "Szeretlek!"-videókat, szívecskéket, sok-sok lefotózott rajzot... Mi meg küldtük nekik a kertben felvett mozgásos videókat, családdal eljátszott népi játékokat, hangrögzítővel felvett meséket-énekeket, Anyák-Apák napi köszöntő műsort, sok-sok fejlesztő játékot, kézműves ötletet...

Ez a megváltozott helyzet is erősítette bennünk fontosságunkat, hiányunkat. Bárcsak így érezné ezt minden pedagógus! Ezt kívánom mindannyijuknak!

Szeretettel: Simonné Horváth Anikó


Utoljára frissítve: 2020 június 09. 14:54

Mikulasv2