Polgrmesteri Hivatal

A művész tapintható közelségében - Válogatás a szadai Székely-hagyaték darabjaiból

Páratlan kincsek lapulnak a Székely Bertalan Művészeti Központ helytörténeti gyűjteményében. Többek között az egykori híres festő jegyzetei, kéziratai, és a temetéséről beszámoló Magyar Nemzet-újságoldal. A megtekintése nem csak a szadaiaknak ajánlott…

2 Old

A Székely Bertalan Művészeti Központ helytörténeti gyűjteményét alkotó írott és nyomtatott, valamint képi dokumentumok tematikus szempontból több csoportra oszthatók. Az itt fellelhető iratok egy része Szada szorosan vett helytörténetéhez kapcsolódik. Egy másik jól elkülöníthető csoportot képeznek a szadai Székely-kultusz alakulásával kapcsolatos anyagok: levelezések, újságcikkek, kiállítás-meghívók, plakátok és természetesen számos fénykép is. A gyűjtemény legértékesebb részét azonban azok az írások, fotók és nyomtatványok képezik, melyek szorosan kapcsolódnak Székely Bertalan életéhez, munkásságához. Ezeket a relikviákat látva és óvatosan kézbe véve tapintható közelségbe kerül a nagy művész, ismerősebbé válik Székely, mint magánember, és megelevenedik a kor, amelyben élt és alkotott.

Ceruzás jegyzetek

A Székely-relikviák csoportján belül elsőként említendők azok a kéziratos jegyzetek és vázlatok, melyeket Székely Bertalan maga vetett papírra. A megilletődöttség minden alkalommal elfogja azt, aki kézbe veszi ezeket a több mint százéves kéziratokat. A mesterről tudható, hogy rendszeresen dokumentálta pályáját írásban is: különféle elméleti és gyakorlati tárgyú művészeti írásai születtek. Kezdetben talán csak saját magának írta a jegyzeteket, de később tanári munkája során is használhatta ezeket.

A szadai gyűjteményben található az az irategyüttes (jegyzetek, vázlatok), amiket a művész a budapesti Operaház udvari fogadószalonjának (ma Székely Bertalan terem) mennyezete alatt körbefutó falikép (fríz) elkészítésével kapcsolatban vetett papírra. Az 1883-ban megvalósult „A négy évszak” néven ismeret fríz az évszakok körforgását jeleníti meg, hozzákapcsolva ehhez az emberi élet szakaszait, bemutatva az élet teljességét. Főszereplői pedig a puttók, a meztelen kisgyermek-alakok: az ő tevékenységeiken keresztül tárul elénk az évszakok váltakozása. Az általunk őrzött dokumentum 27 nagyobb méretű jegyzetlapból áll, melyen ceruzával készült jegyzetek vannak – javarészt német nyelven, ami arra is utal, hogy Székely számára sok esetben a német lehetett a művészet nyelve, tekintettel a német nyelvterületen folytatott művészeti tanulmányaira. A lapokat forgatva elmondható, hogy egy hosszas ötletelés, mai divatos szóval „brainstorming” eredménye látható.

3 Old 01

Atyai jótanácsok

A kéziratoknál két fontos levelet is őrzünk Székely Bertalantól, jóllehet az egyiket csak másolatban. Az eredetiben megmaradt levél 1891-ből való, címzettje pedig Nagy Sándor festő és grafikus, aki később a gödöllői művésztelep egyik alapítója lett Körösfői-Kriesch Aladárral együtt. Az akkor 23 éves kezdő művészt szakmai javaslatokkal s egyben atyai jótanácsokkal látta el az 56 éves mester.

A levél különlegessége, hogy a mester egyéb kézirataival, művészeti jegyzeteivel ellentétben szépírással, „gyöngybetűkkel” íródott, ceruza helyett tintával, talán ezzel is aláhúzva, hogy a megfelelő munka alapja a szorgalom, a tisztesség, a tisztaság és a rend. A levél nyomán képet kaphatunk arról, mi jellemezte Székely művészi magatartását, életvitelét. Bepillantást nyerünk egyszersmind a maitól teljesen eltérő más kor működésébe: ma a jegyzetelésre, tevékenységeink naplózására nem sűrűn fordítunk időt, ám Székely Bertalan vallotta ennek hasznosságát, és alkalmazta is – pedagógusként pedig nagy hasznára válhatott ez a fajta munkamódszer, és javára tanítványainak.

A másik Székely-levél, melyet másolatban őrzünk, Cséka Károly festő, grafikus, egri rajztanár részére íródott valószínűleg 1868-ban abból az alkalomból, hogy Székely Bertalan talán legismertebb festményét, az Egri nők című alkotását Egerben kiállították. A Nagy Sándorhoz, illetve a Cséka Károlyhoz címzett levél is fellelhető nyomtatásban a Székely Bertalan válogatott művészeti írásai című kötetben, melyet 1962-ben Maksay László szerkesztésében adtak ki.

Visszakanyarodva Székely művészeti jegyzeteihez: ezek közül egy másik csoportot is őriz a szadai gyűjtemény. Bár ezek a művésznek nem saját kezével, hanem valószínűleg Lándor Tivadar által lejegyzett, portréfestés témájú írásai. Lándor Tivadar művészeti író, újságíró Székely Bertalan barátja volt, több tanulmányt is írt a festő művészetéről, és részt vett a hagyaték gondozásában is. A nyolc különálló lapból álló jegyzet tanulmányozása során megfigyelhető, milyen részletesen rögzítette a festő a műalkotás folyamatát.

3 Old 02

Korabeli újságok

Külön csoportot képeznek a hagyatékon belül az eredeti újságcikkek, melyeket két nagy csoportra lehet osztani: a 19. századi lapok írásaira és a 20. századiakra. A 19. századból való cikkek (esetenként teljes lapszámok) témája Székely Bertalan művészete. A következő sajtótermékekben nyomtatásban közlik képeit és a hozzá kapcsolódó írásokat: Fővárosi Lapok, Pesti Napló, Hon, Vasárnapi Újság, Pester Lloyd (német nyelvű). Ezeket a cikkeket valószínűleg még maga Székely vagy családtagjai gyűjthették össze.

A 20. századi cikkek témájukat tekintve folytatják ezt a sort, ám itt külön csoportot alkotnak azok az írások, amelyek Székely 1910. augusztusában bekövetkezett halála után keletkeztek. A festő szadai temetéséről tudósít a Magyar Nemzet 1910. augusztus 25-i száma – a lassan 112 éves eredeti újságlap különleges kincse a szadai gyűjteménynek, különösen, ha arra gondolunk, hogy az újságokat már akkor sem olyan papírra vagy tintával nyomtatták, hogy az örökkévalóságnak szóljanak. A Vasárnapi Újság 1910. szeptember 4-i számában képes összefoglalót találunk a mester búcsúztatásáról, az egykori nyaralókertjében felállított ravataláról, a temetési menetről, a gyászba öltözött szadai népről. Ugyanez a lap egy héttel korábban több oldalnyi összefoglalót szentelt Székely Bertalan munkásságának, néhány jellemző művét is bemutatva. Ezeket a lapszámokat is eredetiben őrizzük.

A gyűjteményben fellelhetőek egészen személyes relikviák is, a mester és családja mindennapi életével kapcsolatos dokumentumok (baráti fotók, szemüvegrecept, fizetési jegyzék, stb.), valamint Székely haláláról tudósító eredeti gyászjelentések. Ide tartozik még a művészettörténeti szempontból is fontos hagyatéki lajstrom: a festő műveinek listája, melyet valószínűleg Árpád fia állított össze Lándor Tivadar segítségével. A személyes relikviák közé sorolható továbbá az a díszes kötésű, de mára sajnos nagyon rossz állapotba került album, amit – Révész Emese művészettörténész feltételezése szerint – Székely valószínűleg 1900-ban kapott tanítványaitól a 65. születésnapjára, és amely korábban feltehetőleg több fényképet is tartalmazott, de jelen állapotában csupán egyetlen, Székely Bertalan női tanítványairól készült fotót találunk benne.

A nagy művész egykori nyaralójának egyik szobájában helyet kapó dokumentumgyűjtemény darabjaival ismerkedő kutató bensőséges viszonyba kerül kutatása tárgyával. Élővé és tapinthatóvá válik Székely munkásságának számos olyan vonása, amiről addig csak könyvekből, művészettörténeti írásokból tájékozódtunk. Szeretettel ajánlom minden érdeklődő szadai figyelmébe ezt a kicsiny, de annál több élettel teli gyűjteményt!                 

Monok Zsófia

Felhasznált irodalom: Czétényi Piroska: Az Operaház, Bp. 1987.; Maksay László: Székely Bertalan válogatott művészeti írásai, Bp. 1962.; Révész Emese: Székely Bertalan kultusza Szadán – Székely Bertalan Műteremház Füzetek 7., Szada, 2010.

A Székely-hagyaték előzetes bejelentkezés után látogatható, jelentkezni lehet a Művészeti Központ (szadamuteremhaz.hu) vagy a Faluház (szadafaluhaz.hu) elérhetőségein.


Utoljára frissítve: 2022 május 18. 10:56

2022 07 Szadai Piac Szuletesnap Web