A szadai „utolsó mohikánok”
Már nem is annyira a hagyomány őrzése miatt, hanem a biztonságos élelmiszer-előállítás és a természetes környezet megtartása miatt fontos értékelni, számba venni és ösztönözni Szada élelmiszer-termelő kertészeti kultúráját. Sorozatunkban ezúttal Guba Ferenc és felesége gazdaságát mutatjuk be.
A szadai Biodinamikus Közösségi Kertünk szomszédjai, Guba Ferenc és felesége, Erzsi az igazi „utolsó mohikánok”. Még lóval végzik a kerti munkát, vele szántanak, vetnek, aratnak, fuvaroznak. A gazdaságukban zöldség- és gyümölcstermeléssel foglalkoznak, illetve részben maguk termelik Lili nevű lovuk takarmányát is.
![2024 05 2111 Szada 20 01](/img/c2811828-8e37-4723-96ff-c94fc04d0cc4/2024-05-2111-szada-20-01.jpg?fm=jpg&q=35&fit=max&crop=913%2C784%2C0%2C0&h=1200&w=1200)
Már lassan 50 éve, hogy Guba Ferenc megtervezte gyümölcsös-zöldséges kertjét. Két sor szőlő között középen gyümölcsfák és azok két oldalán zöldség (borsó, burgonya stb.). Ez a ház körüli kert 1200 négyzetméter. A közelben van egy hasonló méretű terület, ott a kukorica terem a fasorok között Lili és a tyúkok számára. A kukoricaszár csúcsosan összeborítva szárad aratás után, és így megtartja a belső részében a tápláló zöld részt télre. Régebben az 1500 négyzetméteres szántón termelte meg a zabot is. Szénát kaszált, most vásárol. Különösebben nem termel piacra. Fontos számára, hogy ellátja szűkebb-tágabb családját egészséges zöldséggel, gyümölccsel, illetve megvan a számukra elegendő bor, pálinka – és ez mind megbízható forrásból.
![2024 05 2111 Szada 20 02](/img/9431b723-9ced-4fb3-ae95-d4a506fbc0e2/2024-05-2111-szada-20-02.jpg?fm=jpg&q=35&fit=max&crop=901%2C793%2C0%2C0&h=1200&w=1200)
Az utóbbi években hárman szántottak lóval a környéken, mára csak Feri bácsi maradt. Már nincs igény erre. De vajon miért maradt abba ez a fajta gazdálkodás? Guba Ferenc úgy gondolja, hogy amikor az 1960-as években elindultak a termelőszövetkezetek és elvették a földet az emberektől, a fiatalság a város felé vette az irányt, életformája, munkája oda kötötte azt a generációt és később utódaikat is. Így lassan el is felejtődött az a tudás, tevékenység, amiről Szada a „Gyümölcstermő Szent Szada” elnevezést is kapta.
Guba Ferenc és még néhány közöttünk lévő kortársa birtokában van annak a tudásnak, amit – a mai természeti körülményeket is figyelembe véve – még fontos lenne újra megismerni és korszerűen beilleszteni a természettel való együttélésünkbe és az élelmiszerek megtermelésének módjába.
Gombos Ilona (Szadái Biokör)