Életmentő kutatómunka
Életmentő kutatómunka
Kétszáz helyet keresett meg szerte a világban, és ebből egy bejött. Gulyás Dominik szadai biológus így került az Amerikai Egyesült Államok legjobb klinikájára. Eddig kiválóan dolgozik, hiszen ideiglenes megbízatását további két évvel megtoldották.
Még tavaly november végén kereste meg szerkesztőségünket Gulyás Vanda a következő rövid üzenettel: „Nagy örömmel olvastam a cikket Papp Ferkóról, és arra gondoltam, talán Szada büszke lehet még valakire, aki messzire jutott innen. Férjem, Gulyás Dominik a minnesotai Rochesterben lévő Mayo Clinicen – a világ első számú kórházának tartott intézményben – dolgozik, kutat, tumorimmunterápiával foglalkozik. Szívesen elmesélem a történetét, vagy esetleg ő maga beszél róla!”
200/30/3/1
Mivel feltételeztük, hogy nem sok magyar kutatót foglalkoztatnak az Egyesült Államok egészségügyi szférájában, pláne nem Szadáról elszármazott szakembert, így mindenképpen éltünk a lehetőséggel. A Gulyás család (Dominik, Vanda és három gyermekük) csak pár hétre, a 2025 végi ünnepekre érkezett vissza látogatóba Szadára, így karácsony előtt találkoztunk velük, hogy meséljenek e különleges kalandjukról.
– Már korábban gondolkodtam abban, hogy biológusként – további tapasztalatszerzés miatt – igazán jó lenne számomra egy külföldi szakmai munka. A PhD-fokozatom megszerzésére készültem, és körülbelül két évvel a képzés vége előtt elkezdtem feltérképezni a szóba jöhető helyszíneket, majd Nyugat-Európába, az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába összesen kétszáz helyre adtam be a jelentkezésemet. Körülbelül harminc intézmény komoly szándékkal válaszolt is, és nagyjából a felével jutottam el a felvételi interjúig. Végül három ajánlatot kaptam, amelyek közül a minnesotai Mayo Clinicé volt a legkedvezőbb szakmai szempontból – foglalta össze röviden a néhány éves kiválasztási folyamatot Gulyás Dominik.
Mint hozzátette, általában mindenhol ugyanarra a vázra épült az interjúztatás (száraz szakmai ismeretek, illetve lexikális tudás megléte, addigi szakmai publikációk), viszont szinte csak az amerikaiaknál érezte azt, hogy a gondolkodásmódjára is kíváncsiak. Azaz arra, hogy az adott kutatási témáját milyen ív mentén, milyen mélységben, milyen részletekre koncentrálva kívánja megismerni, feldolgozni. Ahogy Dominik fogalmazott, leginkább a nem tanulható dolgok érdekelték őket, neki pedig ez nagyon imponált – és voltaképpen ez lett a döntő érv a részéről.
Időben felismerni
A família végül 2025 februárjában költözött ki Rochesterbe, és vágott bele Dominik a munkába. De mi is az a tumorimmunterápia, amire ő fókuszál a klinikán?
– Számos esetben bebizonyosodott, hogy a hagyományos módszerek (mint például a sugárterápia, a kemoterápia vagy a sebészeti kimetszés) korlátozottak bizonyos típusú rákos megbetegedések hatékony megelőzésében és kezelésében. Ezen állapotok összetettsége és sokfélesége innovatív megközelítéseket tett szükségessé a hatékony kezelésükhöz. Az elmúlt évtizedekben kerültek előtérbe az úgynevezett immunterápiák. Ezek az immunrendszer stratégiai módosítására épülnek, daganatok esetében stimuláció révén, a terápiás célok elérése érdekében. Az a cél, hogy az emberi szervezet immunrendszere időben felismerjen bizonyos rákos sejteket, és azokat időben is pusztítsa el – magyarázta közérthetően Dominik. – Most még egyelőre az úgynevezett preklinikai kutatási fázis tart, biztató eredményekkel. Viszont nagy előny, hogy a preklinikai és az ezt követő klinikai fázis között viszonylag könnyű az átmenet a Mayónál, nem úgy, mint például az európai intézményeknél.
Az biztos, hogy a főnökei elégedettek vele és az eddig bemutatott kutatási eredményeivel. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az eredetileg egy évre, 2026. februárig szóló megbízatását további két esztendővel meghosszabbították. Ahogy Dominik fogalmazott, az ő pozícióját csak ideiglenesen hozta létre a klinika, ezért is nagy büszkeség számára, hogy megújították a szerződését.
Mivel Dominik évekkel ezelőtt egy rövidebb időt – akkor még sportolóként – eltöltött a tengerentúlon, így ismerős közegbe került. Egy év elteltével nagyjából ő is, Vanda is, a gyerekek is otthonosan érzik magukat odaát, de időről időre érzik a honvágyat Magyarország, Szada iránt.
– Itthon a legtávolabbi rokonaink is Szigetszentmiklóson élnek, ami kb. háromnegyed órás autóúttal letudható távolság. Így általában mindenkivel hetente egyszer-kétszer találkoztunk. Ezt tekintve hiányzik a hazai otthonunk. Szerencsére meg tudtuk oldani, hogy az elmúlt évben Vanda szülei és az én szüleim is meglátogattak minket, így többé-kevésbé sikerült oldani a honvágyat – tette hozzá Dominik.
Három vagy több?
Arra a felvetésre, hogy a három évből lehet-e több is, azt mondta, egyelőre apró lépésekben haladva a három esztendőt igyekeznek kimaxolni, és ha a klinika esetleg felkínál egy fix állást, akkor majd az adott pillanatban, a magánéletbeli tapasztalatokat, a gyermekek jövőjét, a további szakmai kihívásokat és nem utolsósorban a pénzügyi lehetőségeket is figyelembe véve döntenek az ajánlat elfogadásáról.
– Kinn találkoztunk egy magyar házaspárral, a férj orvos, aki közel húsz évvel ezelőtt szintén a Mayónál kapott megbízatást, a felesége pedig vele együtt érkezett ki. Szinte ugyanúgy, ahogy mi is most kikerültünk – jegyezte meg Dominik. – Mint mesélték, eleinte ők is két-három évre terveztek, aztán állandó munkalehetőséget kaptak, és már nem kívánnak Magyarországra visszatérni. Nem azt mondom, hogy velünk is biztosan így lesz, de bármi megtörténhet…
Raffai Ferenc
